Tűzgátló csőátvezetések

2016. június 16.

shutterstock_75768160A társasházi lakhatás megkérdőjelezhetetlen előnyökkel jár. Ilyen többek közt az alacsonyabb fűtésköltség; a tény, hogy a ház állapotmegőrzése érdekében közös képviselő veszi le a terhet a vállunkról, és a kerti munkálatok sem vonnak el a szabadidőnkből. De nem szabad elfelejteni, hogy a társasházi lét kellemetlenségeket, vagy akár veszélyeket is rejthet magában. Tudják ezt jól azok, akiket zavart már a szomszédból átszűrődő zaj, vagy ha a legrettegettebbre gondolunk, részese voltak már lakástűznek. Nincs is rosszabb érzés, mikor az embernek át kell élnie, hogy  a társasházi lakásának szomszédsága lángra kap. Ilyen esetekben megsaccolni is nehéz, hogy a tűzoltók kiérkezéséig átterjed-e a tűz a saját lakásunkra is, vagy kis szerencsével megússzuk a bajt.

1_M_resizeNem csak a szerencsén múlik, hogy a lángok lakásról lakásra, helyiségről helyiségre terjednek-e a házon belül, ugyanis a modern épületek tűzvédelmi előírásai olyan feltételeket támasztottak a építészek, szerkezettervezők, épületgépészek elé, melyek a modern életvitelhez szükséges felszerelések megléte mellett is megbízható védelmet nyújtanak, és „nyitva hagynak egy menekülési” útvonalat, melyen keresztül az ember elhagyhatja a veszélyzónát. Az igazság az, hogy a veszélyesség növekedéséhez az épületgépészeti berendezések számának bővülése, továbbá az építőiparban is egyre nagyobb számban előforduló műanyag bázisú, könnyen éghető építőanyagok is nagyban hozzájárultak.

3_M_resizeMíg a falazatok a megfelelő anyagválasztás és rétegvastagság esetén megbízhatóan tűzgátló kialakításúak lesznek, úgy nem mondható ez el a strangokról, szellőzőaknákról. Minden csőátvezetés (hideg-, meleg- és szennyvíz) esetében ugyanis az évtizedekkel ezelőtt épült társasházak többségénél még többnyire eternitből (cement alapú préselt anyag) készült csövek voltak népszerűek, addig manapság ezeket kiváltották a műanyagból készültekkel, melyek viszont a hőre reagálnak kedvezőtlenül. A másik problémaforrást pedig a villanyvezetékek átvezetése jelenti, mivel a kábelek szigetelése is könnyen éghető anyagból készül, elősegítve zárlatok kialakulását, az égés után pedig szabad utat ad a füstnek és a lángoknak helyiség és helyiség közt. Ezekre a problémákra természetesen a modern tűzvédelemnek megvannak a megfelelő válaszeszközei, de ezek felújítások esetén, informáltság, vagy költségmegtakarítási szempontok miatt nem mindig kerülnek beépítésre, növelve a benn élők veszélyeztetettségét.

2_M_resizeMint tehát köztudott, a manapság használt csővezetékek többsége műanyagból (PP, PE, PVC) készül, melyek éghetőek és zsugorodhatnak. Az ok, amiért az egykor oly népszerű eternit csövek mindegyikét kiváltják műanyag csőre, az, hogy rugalmasabban javíthatóak, savaknak, lúgoknak jobban ellenálnak a cement alapú társaikkal szemben. A tűzeset következtében könnyen megolvadnak, lángra kaphatnak, így szabad utat engednek a fali, vagy a födémen átvezető csőáttörésen keresztül a szomszédos helyiségekbe. Ha éppen egy lépcsőházi folyosó az, ez duplán kellemetlen lehet, mivel nem szerencsés, ha a menekülésre szolgáló utakat elönti a füst, vagy ide is átterjednek a lángok. Épp ezért a csövekre kifejlesztettek egy olyan tűzgátló mandzsettát, melynek fém héjába hő hatására duzzadó anyagot töltenek, ezt húzzák a csőre. Mikor a csövet, ezzel együtt a mandzsettát a tűz melegíti, az anyag olyan erővel tágul, hogy összeszorítja a felpuhult csövet annyira, hogy szinte a nyílás is megszűnik, majd a tömítőanyag anyag kikeményedik, és teljesen elzárja a tűz és füst útját. Mindez természetesen gondos tervezést igényel, mivel minden csőfajta egyedi módon reagál a tűzre, attól függően, hogy milyen anyagból, milyen átmérővel és falvastagsággal készült. Felhelyezése a tűzveszélyes oldalon ajánlott, de mivel ez a legtöbb esetben kiszámíthatatlan, ezért felszerelése falaknál mindkét oldalon, födémeknél az alsó oldalon javallott. A mandzsettákat nem a csőre, hanem a fogadószerkezetre kell rögzíteni.

A tűzgátló mandzsettákkal hasonló elven működő duzzadó szalagok szinte ugyanolyan hatékonyak lehetnek, de itt a szalag mindenképp a szilárd falazat csőáttörésében, a lyuk és a csővezeték fala közt kell elhelyezkedjen, mert a duzzadó szalagnak egyik oldalán szükség van szilárd támaszfelületre, hogy össze tudja préselni a csövet. A kivitelezőktől nagyon pontos geometriai kialakítást kíván meg.

Kisebb keresztmetszetű csőáttörések esetén (d>50 mm) duzzadó tűzvédelmi kitt is alkalmazható kőzetgyapot felhasználásával, de ennek duzzadóképessége korlátozott. Hasonló hatékonysággal tűzvédelmi zsákok is beépíthetőek vékony csővezetékek áttöréseihez. Ennek előnye, hogy könnyen, gyorsan, viszonylag rugalmasan kivitelezhető, és bontható, újra felhasználható. Előregyártott, könnyen és tisztán alkalmazható megoldást ad a tűzvédelmi tégla és a tűzvédelmi dugó használata, melyek ugyancsak kisebb mértékű duzzadásra képesek.

A szellőzők általában vékony acéllemezből készülnek, melyek jó hővezetők, és magas hő hatására könnyen deformálódnak. Hogy a füstgázátvezetésnek útját álljuk, tűzvédelmi csappantyúk beépítése ajánlott.

Villanyvezetékeknél a legnagyobb problémát az éghető szigetelések jelentik. Éppen ezért a csőátvezetésekhez hasonlóan mandzsetták, duzzadó szalagok, vagy tűzvédelmi kitt, paszta, habarcs, tűzvédelmi zsák, tűzvédelmi tégla alkalmazása mellett a vezetékek falhoz közeli szakaszát tűzgátló bevonattal kell ellátni.

Kábelcsatornák esetén a könnyűszerkezetes tűzvédelmi falak anyagához hasonló dobozolást, és a kritikus helyeken tűzálló kábeleket kell alkalmazni. 

Mint azt régen tudjuk, a tűz nem játék, főleg nem, ha személyi épségünket fenyegeti. Éppen saját és értékeink biztonsága érdekében érdemes komolyan venni a tűzvédelmi előírásokat, és betartani azokat.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Kommentelj, vagy küldd el kérdésed, észrevételed
a blog@ujhazcentrum.hu e-mail címre.