SZIGETELÉSI HIBÁKBÓL ADÓDÓ FAGYKÁROK

2016. február 16.

IMG_4073A téli hetekből, hónapokból kifele tartván gyakran szembesülhetünk azokkal a problémákkal, amit a téli fagyok okoznak. Elég csak arra gondolnunk, hogy a fagy milyen hatással van a természetre és nem kell meglepődnünk azon, hogy a ház körül is jelentős károkat szenvedhetnek az épületszerkezetek és a minket körülvevő épített környezetünk a hideg hatására. A fagy- és a hőingadozásból adódó térfogatnövekedés és -összehúzódás a természetben sziklákat képes apró kövekké, homokká morzsolni, de mindehhez évszázadokra, évezredekre van szükség. A ház körüli károk a ház élettartamához képest gyorsan képesek kialakulni, de egyikük sem ok nélküli. Vegyünk sorra néhány tipikus hibát!

IMG_4076A fagykár legelső jele az építményen a felületi hajszálrepedések megjelenése. Ha a külső, azaz a fagy által érintett felületeket vesszük sorra, találhatunk repedéseket a vakolaton, a lábazati burkolaton, a járdán, teraszburkolaton, vagy a legkülönfélébb helyeken is. A repedések sosem maguktól indulnak, ezt mindig valami külső vagy belső feszültség indítja meg. Ha ez a feszültség a vakolat és a falazat közt támad, a vakolat könnyen le is potyoghat.
A fagykárhoz a legtöbb esetben szükség van víz jelenlétére is. A víz fagyáspont alatt kikristályosodik, térfogata tágul. A térfogattágulást a többnyire merev építőanyagok nem tűrik jól, így azok megrepedeznek, leválnak a fogadószerkezetről.

shutterstock_244125115Ha a leggyakrabban bekövetkező épületkárokat szeretnénk összegyűjteni, biztos, hogy az elsők közt szerepelne a teraszburkolat felfagyása. A felfagyás több okból következhet be. A legtöbb esetben a nedvesség játszik komoly szerepet. A nedvesség támadhat felülről, de akár alulról is. A felülről érkező nedvesség elleni legjobb védelem a csapadék elvezetése. Ez egyrészt a lejtésben testesül meg, ami teraszok esetében 3-5% kell legyen. Másrészt nagyon hatékony módszer az előtető alkalmazása. Továbbá elengedhetetlen a teraszfelületeket övező tetők hatékony ereszezése. A terasz leginkább fagyérzékeny burkolata a mázas kerámia, vagy a greslap. Hiába a sérülésekkel szemben mutatott viszonylagos érzékenysége, a lappal burkolt terasz népszerűsége töretlen, melynek oka a burkolat kedvező árában és a könnyű takaríthatóságában rejlik. Pedig ha jobban a dolgok mélyére nézünk, a lapozás aljzata se nem olcsó mulatság, se nem egyszerű kivitelezési munka. Az anyagszükséglet közel sem merül ki a csempében és a ragasztóban. A teraszburkolatok legalattomosabb támadója a kapillaritás és a hőingadozás hatására a lapburkolatok alatti páralecsapódás (fokozza a páralecsapódás valószínűségét, ha a burkolás során a lapburkolat és a csemperagasztó közt üregeket hagyunk). Az alulról támadó víz ellen csak jó minőségű szigeteléssel védekezhetünk. A szigetelés kent formájú verziója mindig valami rugalmas, gumiszerű anyagot jelöl, melynek kiváló fogadófelületre is szüksége van. A szerkezeten belüli párakicsapódást az okozza, hogy a napközbeni napsütés hatására a felület felmelegszik, este viszont gyorsan lehűl. Minden szerkezetnek van némi saját nedvességtartalma, nedvszívó képessége, másrészt a sérült fuga, vagy szigetelés helyein nedvesedett gócpontokat alakít ki. Ezek a gócpontok veszélyforrást jelentenek a burkolat épségére, mert az itt raktározódó víz fagyás esetén egyszerűen lefeszíti a lapot az aljzatáról. Tipikus probléma lehet még a kész burkolat felületére ejtett éles, kemény, nehéz tárgyak esete. A burkolat felületének védő, koptató rétege megsérülhet, a mechanikus behatás ugyancsak repedésekhez vezet. A kisebb repedésekbe kevés víz szivárog, mely először csak tágítja a repedést, mely aztán egyre több és több vizet fog beengedni. Az ilyen sérülések általában kráteres felületi sérülések formájában jelentkeznek a burkolaton, mely használatában nem, de esztétikumában jelentősen csorbítják annak értékét.  

shutterstock_275647682Ugyanúgy, mint a teraszoknál, a falaknál is minden esetben szükség van a talajnedvesség elleni szigetelésre. A falazat különböző anyagokból készülhet és az anyagválasztás jelentős mértékben befolyásolja a kapillárisan felszívódó nedvesség mennyiségét is, de azt megállapíthatjuk, hogy a nedvesség egyetlen falazatnak sem tesz jót. Ahhoz, hogy a felszívódó nedvesség lehetőségét kizárjuk, vízszintes szigetelőréteget kell beépítenünk, mely lehet kent vagy lemezszigetelés is. Ha ezt elmulasztjuk, anyagtól függően akár a talajpára is felszívódhat a falban, mely sókivirágzáshoz, a vakolat felpúposodásához, végső esetben a lepotyogásához is vezethet. Fokozottan érvényes ez azokra a vakolatokra vagy lábazati burkolatokra, melyek vízzáró burkolatot képeznek a felületen.

Mivel a szigetelések elsődleges védvonala a csapadékvíz elvezetés, ezért különös figyelmet kell fordítanunk az ereszek állapotára és karbantartására. Olyan helyeken, ahol ez nem megoldható, de a falazatot csapóeső éri, felületi szivárgócsöves rendszert, azaz drénezést kell kialakítani. Ez megakadályozza, hogy a lábazat mellől a csapadék felfröcsögjön a falra, ezáltal nem csak az elszennyeződés ellen véd, hanem az esetleges sérülések is kisebb eséllyel növekednek tovább.

Akárhogy nézzük, az épületet övező szigetelések és az azt kiegészítő rendszerek egymással szoros kapcsolatban vannak, és ha valahol ez a kapcsolat megbomlik, szinte azonnal komoly károk keletkezhetnek a burkolatban, de az épületszerkezetben is.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Kommentelj, vagy küldd el kérdésed, észrevételed
a blog@ujhazcentrum.hu e-mail címre.