SZIGETELÉSEK TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE

2015. december 22.

shutterstock_114274849Ha figyelemmel kísérjük napjaink építéstechnológiai és szigetelési fejlődését, kis túlzással megállapíthatjuk, hogy az napról napra fejlődik. Sűrűn találkozunk újításokkal, modern technológiákkal, melyek a ma szigetelését holnapra szinte már elavulttá is teszik. A szigetelőanyagok fejlődése régen is megvolt ugyan, de a manapság tapasztalható felgyorsult tempóhoz nagy arányban járul hozzá az Európai Únió parlamentje is azzal, hogy fokozott energiatakarékossági igényeit kiterjesztette az összes Európai Unióból származó termékre.

A kutatások és fejlesztések azonban érdekes tényekre és összefüggésekre világítottak rá az utóbbi években.

shutterstock_117778531Hihetetlenül hangzik, de a szigetelések egyáltalán nem a XX. század vívmányai, akárki is állítaná ezt. Nem is régen, 2010-ben végeztek ásatásokat a németországi Hessen tartományban, ahol egy bronzkori település maradványait fedezték fel. A kutatók legnagyobb megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a közel 3500 éves település házfalai szigetelt technológiával készültek. Természetesen nem a ma megszokott módon, hanem annál jóval egyszerűbb, kézenfekvőbb módszereket alkalmazva.
A hidegebb éghajlatú országok lakói egyébként is gyakrabban alkalmaztak olyan építőanyagokat, melyeknek a hőátbocsátási tényezője alacsonyabb volt. A levegős, ritkább anyagok mind ilyenek, gondoljunk csak a kötött pulóverre, melynek szálai közt szinte át lehet látni, mégis meleget biztosít. A légréteg jótékony, szigetelő hatása régóta ismert volt az emberek előtt. Ilyen például a nádtető, mely kiválóan hőszigetel is.
shutterstock_148020875A német kutatásokban felfedezett lakóházmaradvány falait rekonstruálva azt állapították meg, hogy a falazat kétrétegű volt, melyek közt a szigetelő réteg helyezkedett el. A héjat két oldalról gallyakból fonott falelemek képezték, melyet sárral tapasztottak be. E két réteg közé szárított füvet raktak. Annak függvényében, hogy ezt tömörítették, vagy sem, az így rekonstruált fal U értéke 10 cm-es szigetelőréteggel 0,5 és 1,0 W/m²K közé volt tehető. Ez a falakra vetített U érték egyébként az 1995-re elért szigetelési normáknak felel meg. Az eredmény szinte sokkoló. A középkorban számítások nélkül készítettek olyan hőszigetelő képességgel rendelkező falazatú házat, mint amit napjainkban csak nagy erőfeszítések árán értünk el.

shutterstock_158734328Mint az látható, a fenti példa ellenére az ókorban sem feltétlen a tudatosság vezérelte a szigetelések felfedezését, alakítását. A XX. századi technikai fejlődés volt a szigetelések modern kori fejlődésének motorja. Elsősorban a gépészet terjedése ébresztett igényt olyan anyagok felfedezése iránt, melyek rossz hővezető, azaz hőszigetelő képességekkel bírnak. A hűtőházak XX. századi megjelenése indirekt módon irányította a figyelmet az épületek szigetelésének irányába. Ekkor a műanyagok előállítása még gyerekcipőben járt, így természetes, de nem kimondottan „levegős” anyagokat alkalmaztak. Ezek közé tartozott a parafa is. Később megjelentek a szálas szigetelések, mint az üveggyapot és a kőzetgyapot. A kémiai kutatások a 40-es években érték el azt a szintet, hogy szintetikus szigetelőanyagot állítottak elő. Ez anno egy műgyanta alapú hab volt. Elterjedésére még évtizedeket kellett várni, de napjaink egyik vezető szigetelési módszerévé lépett elő. A szigetelőanyagok fejlődéséhez az is hozzájárult, hogy a modern életvitel és lakáskultúra által megkövetelt magasabb komfortot csak ilyen módszerekkel lehetett biztosítani.

shutterstock_230858452Míg a nyugati államokban a szigetelés és az energiatakarékosság fokozottabban jelen volt a második világháborút követően, addig hazánk egy kis spéttel reagált az építőipar változásaira. Ennek oka a mesterségesen alacsonyan tartott energiárakban keresendő. A nyugati államok a hetvenes évek energiaválságát követően új technológiák felé kezdtek kacsintgatni. A hőszigetelő üvegezések megjelenése is a hetvenes évekre tehető. Ezt megelőzően az épületek üvegezései egyrétegűek voltak, vagy a palló és gerébtokos ablakokkal a két ablakszárny közt található légréteg biztosított némi szigetelő hatást. A szigetelt kétrétegű üvegeket hazánkban csak később kedték alkalmazni, majd idővel megjelentek a háromrétegű üvegezések is. Manapság ezeket az üvegtáblákat a jobb U érték elérése érdekében már nemesgázzal töltik meg, ami tekintve, hogy az épületek hővesztesége a nyílászáróknál a legnagyobb, nagyon üdvözlendő változás volt. Napjaink vívmánya, hogy a belső üveglapokra manapság vékony, filmszerű bevonat is kerül (low-E), mely hosszú hullámú sugarak visszaverésére szolgál. Ez a réteg azelőtt reflektálja vissza a hőt a lakótérbe, mielőtt az a teljes üvegszerkezetet átmelegítené.

shutterstock_257988470A modern technológiák, a gépészet és az anyagok újrahasznosítása napjainkban egészen újszerű szigetelési eljárásokat ismertetnek meg velünk. Ilyen többek között az üvegek újrahasznosításából származó habüveg szigetelés és a papírhulladék feldolgozásából származó cellulózszigetelés is. Az előbbi érdekessége, hogy rendkívül jól terhelhető, míg az utóbbi különlegessége, hogy többnyire befúvásos módszerrel kerül beépítésre.

Mivel manapság a mesterséges szigetelőanyagok képviselik a kedvezőbb árkategóriát a szigetelőanyagok piacán, természetes, hogy terjedésük fokozottabb. Hátrányként nevezhető meg, hogy az ilyen műanyagok általánosságban gyengébben szerepelnek a párakiegyenlítés területén. Többek közt ezért is fordul a piac manapság ismét a természetes alapanyagból készült (pl.: kender, szalma, parafa, gyapjú vagy kókuszrost) szigetelések felé.

Továbbá sorra jelennek meg azok a különösen hatékony szigetelőanyagok, melyek származása elsősorban az űrkutatás fejlesztésére vezethető vissza. Ilyenek az aerogél- és vákuumszigetelések, melyek meglepően kis vastagság mellett képesek rendkívül jó szigetelési értékek eléréséhez segíteni az épületszerkezetet.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Kommentelj, vagy küldd el kérdésed, észrevételed
a blog@ujhazcentrum.hu e-mail címre.