Extenzív zöldtető készítése fa födémre

2015. október 15.

IMG_6097Heti témánkat egy nem hétköznapi szigetelési megoldással nyitjuk. Magyarországon is egyre népszerűbb a könnyűszerkezetes építési forma, így az ilyen házakat érintő speciális szigetelési eljárások is egyre inkább előtérbe kerülnek. Épp ezért a következő cikkben egy olyan különleges tetőszigetelési eljárást és annak hibáit fejtem ki, amivel a jövőben akár egyre többet találkozhatunk hazánkban is. Gondoljon bele: eszébe jutna önnek egy favázas épület tetejére extenzív növényzettel zöldtetőt létesíteni? Higgye el, mindez nem lehetetlen! Egy megvalósult példa alapján fejtem ki a különleges megoldás részleteit a buktatóival.

IMG_8642Kezdjük az épület bemutatásával! Manapság nagyon divatos a régi, elsősorban a nosztalgikus dolgok újrahasznosításának. Így élhetik újra és újra reneszánszukat a régi házak is, de nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy öreg házba költözzön. A család, akinek az új építésű lakóházán keresztül bemutatom a különleges szigetelési technológiát, ugyancsak kötődött a régi, hagyományos anyagokhoz, ezért is döntöttek úgy, hogy a nagyszülők tulajdonában lévő kis alpesi ház bontásából nyert faanyagot felhasználják modern házuk burkolataként. Erről már korábban írtam is az „Újrahasznosított anyagból burkolatot?”című cikkemben. A család egyrészt a helyi (német) építési szokásokhoz alkalmazkodva, másrészt a fához, mint építőanyaghoz való vonzódás miatt döntött a favázas épület mellett. Ennek előnye, hogy a faszerkezetnél nincs kötelezően száradás miatt beiktatandó építési technikai szünet. Az épület csak anyaghasználatában nosztalgikus, megjelenésében modern, emiatt is kapott vakolt homlokzatot. Ez azonban nem kedvez a szerkezet kiszellőzésének. Az építési telek szűkössége miatt került betervezésre az extenzív zöldtető, melynél a szerkezet kiszellőzése ugyancsak nem biztosított. Egy modern háznál viszont mindennél fontosabb a hőszigeteltség. Mint láthatjuk, jelen esetben nem a hőszigetelés felépítése a fő kérdés, hanem az, hogy a fa tartószerkezetet megóvjuk mindenféle nedvességtől, hogy az tartós lehessen.

IMG_20150701_093124Nézzük meg, hogy is épül fel a fent említett födémszerkezet. A fa gerendák között a szálas hőszigetelés helyezkedik el, alatta a páraáteresztő fólia, majd a gipszkarton szerkezet. A gerendák és a szigetelés fölé OSB-lap kerül, lejtésképzés kemény műanyaghabból, mely egyben hőszigetelés is. Erre jön rá a vízszigetelés, majd a szigetelésvédő réteg fölé a földfeltöltés. Elsőre nem is tűnik bonyolultnak.

IMG_20150702_095344Az emberben szinte azonnal felmerül a kérdés, hogy mi történik egy olyan szerkezetben, mely szinte hermetikusan körbe van csomagolva, mivel kívülről vakolat, a tetején pedig zöldtető található? Elméletileg a szerkezetbe kívülről nem juthat be pára, de mint tudjuk, tökéletes szigetelés nincs; ha mégis megtörténne a baj, és a nedvesség bejutna akár csak egy kicsi ponton is, a hermetikus szigetelés nem lenne megoldás, mert nem találná meg az utat kifelé. A lényeg, hogy a külső vagy a belső térből való nedvesség bejutásának valószínűségét minimalizáljuk amellett, hogy az esetlegesen bekerült nedvesség kijuttatását biztosítjuk. Mint láthatjuk, a tét nem kicsi: ha a nedvesség a szerkezetben reked, az rossz a szigetelés hatékonyságának, és legfőképp rendkívül veszélyes a szerkezetre nézve, mert hosszú távon gomba, penész kialakulásához, vagy a szerkezet rothadásához vezethet.

shutterstock_2638897Mint kiderült, egy szigetelt szerkezetet két oldalról hermetikusan lezárni nem praktikus. Korábban a magastető szigeteléseket kifejtő cikkemben már tettem említést az egyik oldalán vízzáró, de a másik oldalán páraáteresztő fóliák létezéséről. Itt is egy hasonló anyag bevetésére volt szükség. A tervező először egy egyszerűbb fóliával számolt. Itt kell megjegyeznem, hogy a szerkezetbe kívülről bejutó nedvességnél van egy talán még fontosabb tulajdonsága a szigetelt szerkezetnek, ez pedig az, hogy a rétegrendben hol található a harmatpont helye. A harmatpont tulajdonképpen egy hőmérsékletet jelöl, ahol a légnedvesség halmazállapotot vált, azaz kicsapódik. Az a szerencsésebb eset, ha a harmatpont a szervetlen, nedvességre kevésbé érzékeny helyen, mondjuk a műanyaghab szigetelés belsejébe esik. A harmatpont helye a szerkezetben számítással meghatározható. Ha beton, shutterstock_58882127vagy tégla falazatoknál a harmatpont a falszerkezet belső felületére esik, ott nagy a valószínűsége a penészedés kialakulásának. A mi esetünkben kimondottan kellemetlen, ha a harmatpont a fa tartószerkezet környékére esik, mert így garantáltan nedvesség kerül a szerkezetbe. De biztosak lehetünk-e abban, hogy egy homogén rétegszerkezetben a harmatpont ugyanarra a pontra esik? A válasz a legtöbb esetben nem, mivel a tetőt különböző mértékben éri például a napsütés. A tetőn elhelyezkedő építmények, mint liftakna, lépcsőházkijárat, vagy akár a gyakran alkalmazott attikafal a téli napsütésben az alacsony szögben érkező napsugarakat kisebb-nagyobb felületen kiárnyékolja. Ezeken az árnyékos területeken a szerkezet hőmérsékletében jelentős különbség adódhat. Ez pedig azt jelenti, hogy a harmatpont ugyanazon a szerkezeten belül más magasságba esik. Így ezzel valószínű, hogy az egyszerű szerkezetre végzett számítások sem érvényesek az árnyékos felületre. Erre megoldás, ha befelé szellőztetjük a szerkezetet a már említett páratechnikai fóliával. De nem mindegy, hogy mekkora a kiszellőzés mértéke, mivel az árnyékos területek nyáron sem melegszenek egyenletesen, továbbá a zöldtető is ront a szerkezet felmelegedési képességén, ami így nem kedvez a kiszáradásnak. A példaépületnél a kiszáradás időigényét, a fenti tényeket figyelembe véve, egy független külső szervezet vizsgálta meg. Megállapították, hogy a kiszáradás csak a nyári hónapokban jöhet létre, az is csak akkor, ha a páratechnikai fólia intenzívebb szellőzést enged, amire csak egy intelligens fólia képes.

shutterstock_59379634Ezt, és a szerkezeti kialakításokat csak későn vették figyelembe, amikor a fent említett családi házat már építették. A kivitelezés során annyi hiba történt, hogy a farost szigetelést a gerendák alsó síkjába helyezték el, így a felső deszkázat és a szigetelőanyag közt egy légrés keletkezett. Itt akkora hőmérsékletváltozás következett volna be, hogy itt alakult volna ki a harmatpont, azaz a páralecsapódás. Egyféleképpen lehetett volna utólagos beavatkozás nélkül módosítani a szerkezeten, ha a lejtésképző szigetelés vastagságát megnövelik. Erre nem volt mód, ezért a gerendaközi szigetelést vissza kellett bontani, majd a gerendák felső síkjában beépíteni azokat. A szigetelést úgy kellett egy különlegesebb páraáteresztő fóliával burkolni, hogy az alul túllógó gerendákat is körbefedje. Ez elég munkaigényes folyamat volt. Érdekes módon az épületfizikus szerint az sem jelentett volna megoldást a helyzetre, ha a gerendákat teljes magasságban feltöltik szigetelőanyaggal. Ez jelentősen megváltoztatta volna az addigra kialakított, tervezett szigetelési viszonyokat. A kompenzáció egy olyan fólia által jött létre, mely hőmérsékletváltozásra változtatni képes a páraáteresztő képességét. Erről a különleges anyagról és kiegészítő ragasztóiról egy későbbi cikkben teszek említést.

A tanulság mindebből az, hogy ilyen komplikált esetekben teljes pontossággal úgy kerüljenek beépítésre a szigetelő, vízszigetelő és páratechnikai anyagok, ahogy azt az épületszerkezeten végzett számítások előírják, továbbá ilyen bonyolult szerkezeteknél mindig figyelembe kell venni különböző szerkezetek árnyékvetésének hatásait is.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Kommentelj, vagy küldd el kérdésed, észrevételed
a blog@ujhazcentrum.hu e-mail címre.