A festés és a mázolás két különböző fogalom: falfestés alatt kizárólag azokat a festőmunkákat kell érteni, melyek elsősorban felületképző, illetve esztétikai rendeltetésűek. Ezeknél a festés felületvédelmi rendeltetése másodlagos szerepet játszik.

A mázolás ezzel szemben az a munkálat, melynek célja a felületvédelem (állagvédelem, korrózió elleni védelem) rendeltetését is biztosító védőréteg, illetve bevonatrendszer kialakítása. A maximális minőség elérése érdekében mindig rendszerben érdemes gondolkodni.

A helyes mázolás több műveletből áll. Ezek sorrendjének helyes betartása az élettartam növelését eredményezi. Első lépés a fémfelületek előkészítése, előkezelése.

A fém felületi szennyeződéseinek eltávolítására alkalmas eljárásokat nevezik felület előkészítésnek.

A szennyezőanyagok természete és jellege szerint:

• oxidmentesítő
• zsírtalanító

műveleteket különböztethetünk meg.

Általánosan elismert, jó festékoldó szer a kromofág, ami benzolt és metanolt tartalmaz.

Mindkét komponens igen mérgező, belélegezve és bőrön keresztül is felszívódik, ezért fokozott óvatossággal használjuk! A felület-előkezelés célja olyan passziváló hatású réteg kialakítása a már előkészített fémfelületen, amely az átmeneti védelmen kívül az alapozó festék jobb tapadását elősegíti. Általában az előkezelés folyamán a felületen a fémmel kémiailag kötődő réteg alakul ki. Ha az acélszerkezet felület-előkezelés során minél jobban megközelítjük a fémtiszta állapotot, annál jobb a bevonat tapadása, korrózióállósága.

A felületen visszamaradt korróziós termék gátolja a festék tapadását és elősegíti a bevonat alatti további korróziót, amely feltáskásodást, majd leválást eredményez.

Az előkészületek után következhet az alapozás. Az alapozóréteg a felületképzés első szintjét alkotó, közvetlenül az alapfémre felhordott, jó tapadási tulajdonsággal rendelkező festékbevonat. Rendeltetése a további festékrétegek tapadásának elősegítése. Az alapmázolást rozsdagátló festék egyenletes felhordásával kell végezni, felülről lefelé haladva, úgy, hogy a felhordott réteg kihagyás- és csorgásmentes legyen. Ha a hőmérséklet +1O C^o alá csökken, nem szabad alapozni, mert a festékek száradása nagyon lelassul, vagy meg sem indul. +4O C^o fölé felmelegedett felületen az alapozó gélesedik, beszáradása megindulhat, s így megfelelő film kialakítására alkalmatlan.

A hibás felületek kijavítása tapaszolással történik. A felhordott anyag vastagsága a felület minőségétől függ, több réteg felhordása esetén pedig a száradási időt be kell tartani. A tapaszolást az éleken, keskenyebb felületen kell kezdeni, majd a szélesebbeken folytatni. A sovány tapaszolást mellőzni kell, mert a mázolás során szétkenődhet, a kövér tapaszolás szintén nem célszerű, mert a felület berepedezhet, ilyenkor jobb több réteget alkalmazni. Tapaszolás után a felületet csiszolása, majd portalanítása következik. A mázolás történhet két-három rétegben is, a festékanyagokat viszont mindig át kell szűrni, ha halmazállapota nem a gyártó által megkívánt. Felhordás előtt a megfelelő konzisztenciát hígítással kell be állítani, a szavatossági időt azonban mindenképpen ellenőrizzük!

A festékbevonatnak az alapfémhez való tapadása fizikai vagy kémiai, illetve a kétféle kötődés együttes eredménye. A fizikai kötődés a fajlagos felület, azaz a felületi érdesség növelése révén fokozható. A forgalomban többféle anyag létezik, ezért a felhasználáskor különös gondot kell fordítani a gyártó cég előírásainak szigorú betartására. A felső réteg kizárólag az alatta lévő réteg teljes száradása után vihető fel. Mázolást csak portalan, huzatmentes helyen érdemes végezni., mert a huzat egyenetlen száradást eredményezhet, és ez a felület esztétikáját befolyásolja. A festék felhordása többféleképpen történhet: szórással, hengerrel vagy ecsettel.

Amennyiben gondosan betartjuk az előírásokat és a gyártói javaslatokat, akkor munkánk eredményeként tartós, esztétikus felületek jönnek létre.