A HAJÓPADLÓ

2015. december 2.

Volt idő, mikor nem is volt kérdés a természetes padlóburkolat alkalmazása, mert egyszerűen ez állt rendelkezésre. Időközben azonban a tömegtermelés előretörésével inkább a különböző mesterséges anyagok kapják a főszerepet a belső és külső terek burkolásánál. Ezeknek az anyagoknak vannak tervezett előnyei, de akadnak hátrányai is. Legfőképpen az, hogy a természetességre való törekvés nem azonos a természetességgel magával. Azonban ma is megvannak a természetes építőanyagok hívei, sőt azok száma napjainkban egyre inkább nő.

Mai cikkünkben egy a modern burkolatok világából kihalófélben lévő faburkolattal, a hajópadlóval.

De honnan ismerhetjük meg a hajópadlót?

shutterstock_205634836A hajópadló egy gyalult deszkából készül, csapolással, azaz núttal-féderrel ellátott deszkapadlót jelöl. Alapanyag alapján puhafákból, azaz lucfenyőből, vörösfenyőből, erdei fenyőből, duglászfenyőből készülhet. Ugyan ritkábban fordul elő, de készítik keményebb fákból is, mint tölgy, bükk, juhar, kőris, vagy fekete cseresznye. A hajópadló az anyagát tekintve homogén módon egy fafajtából készül, de manapság már megjelentek a rétegelt padlótípusok is, melyek kettő vagy akár három farétegből is készülhetnek ragasztásos technikával, melynek előnye a kisebb vetemedési hajlam. A padló hővezető képessége kicsi, épp ezért komfortos, meleg érzetet kelt. A hajópadló nagy előnye azon túl, hogy meleg felületet ad, képes a légnedvesség kiegyenlítésére és annak kismértékű szabályozására. Ezek mellett könnyű szerkezetet képez, és szárazon kerül beépítésre, azaz nem visz a falak közé építési nedvességet. A felhasznált faanyag nedvességtartalma nem haladhatja meg a 10%-ot. A leghatékonyabb eljárás, ha a felhasználandó faanyagot hosszabb ideig abban a helységben tároljuk, melybe beépítésre kerül. Ilyenkor fontos, hogy olyan klimatikus viszonyokat biztosítsunk, mint ami a használat közbeni légállapotokat jellemzi. Egyéb esetekben nagy a veszélye, hogy a padló a fektetés után jelentősen vetemedik.

shutterstock_205636126Felületi kialakítása durvább felületű, mint a parketta, de megfelelő felületkezelés után kevésbé érzékeny a külső mechanikai behatásokkal szemben. Fontos megemlíteni, hogy az így készült padló a segédszerkezetével együtt nagyobb beépítési szerkezeti magasságot képez, mint más burkolatok, ezt érdemes a tervezésnél figyelembe venni. A magasabb szerkezeti vastagság miatt a lépéshangszigetelés az így készült padló gyenge pontja, melyen különböző módokon segíthetünk. A hajópadló minden esetben megköveteli az alátétszerkezetet, amit általában párnafának vagy vakpadlónak nevezzük. A párnafák egymáshoz viszonyított távolságát a burkolat vastagsága és a tervezett rá nehezedő terhelés határozza meg. Általánosan 50 és 80 cm közt változik a lécek tengelytávolsága. Nem szigetelt, alápincézetlen aljzat esetén a párnafák alá is szükséges egy szigetelőréteg lefektetése, mely akár egyszerű fólia is lehet. Lépéshangszigetelést az alátétfák alá fektetett filc-, parafa-, vagy egyéb szálas szigetelőlappal oldjuk meg.

Rögzítés szempontjából a lécek az alátétfákhoz rögzülnek, melyek pontosan merőlegesen, egymáshoz képest párhuzamosan kerülnek lefektetésre. A rögzítés lehet látszó vagy rejtett, szegelt vagy csavarozott. Sem a csavarok, sem a szegek nem érhetnek bele a lépéshangszigetelő rétegbe. A padló szabad tágulásának és összehúzódásának biztosítása érdekében érdemes a faltól távolságot tartani, mely szegélyléccel eltakarható.

A hajópadló méreteit a szélességével, hosszával, magasságával határozhatjuk meg. A hajópadló vastagsága 1,5-től 3,5 cm-ig terjedhet, de egyedi igények alapján akár 7 cm-es vastagságban is készíthető. A deszkák 9,5 cm-es szélességtől 17,5 cm-es szélességig érhetők el. A deszkák szélességi méretezése kétféle lehet. Az egyik a profilméret, a másik a fedőméret. Míg az első a féderrel együtt számított teljes szélességet jelenti, addig a második típus csak a fedőméretet jelenti, a féder nélkül. A hajópadló általános hossza másfél métertől hat méterig terjedhet. Hajópadló azonban egyedi méretben is előállítható.

Felületkezelés szempontjából több lehetőség áll rendelkezésre. A felületkezelés milyenségét elsősorban az igénybevétel határozza meg. A felületkezelésnek három alaptípusát határozhatjuk meg. Ezek mindegyike hagyományosnak mondható, elterjedtségük és ellenállóságuk alapján azonban jelentős különbségeket mutatnak. Ilyenek pedig a karc- és sérülésállóság, nedvességgel szembeni ellenállóság. Nevén nevezve az eljárásokat beszélhetünk védőlakkozásról, waxolásról, olajozásról és lúgozásról.

shutterstock_260444129Lehetőség van lakkozásra, mázolásra. A lakk a fa felületéhez képest keményebb bevonatot képez. Karcolások, fizikai behatások a védőbevonat sérüléséhez vezethetnek, ahol szabaddá válik a fa felülete. Az ide kerülő nedvességet a fa felszívja, de kiszáradni nem tud, mert a sérülés körül körkörösen zár a lakk. Így a fa szerkezetében rekedt nedvesség által a fa ezen a területen elszürkülhet. Ilyen felületkezelés hátránya lehet még, hogy ha a padló elkészülte után végezzük a lakkozást, könnyen előfordulhat, hogy a védőlakk a deszkákat összeragasztja. Ez rideg kapcsolatot képez, mely mentén a védőlakk megrepedhet, a repedésekben pedig könnyen megül a kosz. Az ilyen technológiai sérülések javítása nagyon idő- és energiaigényes folyamat. Csak teljes csiszolás után javítható újra, és a javítás leginkább csak teljes felületen végezve ajánlott.

shutterstock_117139765A másik alternatíva az olajos és zárásképpen a viaszos bevonat. Nagy előnye az előzővel szemben, hogy míg a felület mechanikus behatások ellen nem annyira ellenálló, annál könnyebb a kisebb sérülések helyreállítása. Mivel nem rideg bevonatról beszélünk, ezáltal nedvesség kisebb eséllyel juthat a fa szerkezeti rétegébe. De ez egyben azt is jelenti, hogy az olajozást a megszokottnál sűrűbben kell végezni. Létezik olyan anyag, mely az olajos és a waxolási folyamatot is egy folyamatba sűríti, így a felületkezelés idejét lecsökkenti, de kevésbé ellenálló védelmet képez.

A harmadik eljárás a lúgozás vagy szappanozás. Lényege, hogy az eljárás hatására a fa felülete kivilágosodik, ezzel emelve ki az erezetét, mintázatát. Ugyanúgy elvégezhető friss fafelületen, mint régebbi, egyéb bevonatoktól megszabadított felületen. Fontos, hogy finomra csiszolt felületen dolgozzunk. A lúgozást érdemes akár négyszer is megismételni, majd záró folyamatként egy speciális szappannal kezelni, mely lehetőleg fehér pigmentet és természetes olajokat tartalmaz. A tiszta felület megőrzése érdekében csak a teljes száradás után vehető használatba.

Tisztítás szempontjából nem a legelőnyösebb a hajópadló. Ami nem javasolt, az a mikroszálas törlőkendő és az áztatás. Épp az utóbbi okból kifolyólag a gőzzel működő takarítógép használata sem ajánlott. De a kisebb fugaközök tisztításához elengedhetetlen a porszívó, és egy nedves pamut felmosókendő. Ápolás szempontjából a védőlakkal ellátott felületek ápolhatóak politúrral, míg az olajozott felületek csak az erre alkalmas szerekkel ápolhatóak. A hosszú élettartam szempontjából a legfontosabb talán a kicsi légnedvességingadozás, továbbá a közepes szobahőmérséklet állandó biztosítása.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Kommentelj, vagy küldd el kérdésed, észrevételed
a blog@ujhazcentrum.hu e-mail címre.